Siénteme de Nagore
Letra de Siénteme
Mért vagyok itten, nem lelem. Pedig itt volt a nyelvemen
A nevem Luigi, bár ezt olykor-olykor elfelejtem
Vízvezetékszerelő vagyok! Azaz, hogy az voltam
De arról, hogy bármit is szereltem volna, semmi nem rémlik túlzottan
Mikor ettem legutoljára? És egyáltalán mit ehettem?
Jé: egy emlékeztető cetli magamnak a zsebemben, rendben
Mi? ,,Mario nem a barátod” Hogy? Ez lehetetlen!
,,Elárult téged, s ki kell jutnod innen minél előbb okvetlen!”
Óh, már emlékszek! Mario lelécelt
A hercegnővel, de éreztem a szemében
Amikor a szemébe néztem
Azt mondta, ezt benéztem…
És lerúgott a hőlégballon fedélzetéről
Én meg visszahulltam eképpen a Setétbe…
Jaj, nekem… Ez azt jelenti, hogy itt raga…
Nem, az nem lehet…
Szédülök!
Segítség, van itt valaki?! Valaki hall engem?!
Teremtőm!
Te -aki a nem tévedsz el a Vízelvezető rendszer
Sűrűjében-, úgy várlak a sűrű éjben
Itt ragadtam e keserű hűs mélyben
Te, aki égi mestereiddel szőtted légi téglafonataid
Szemben a tömegvonzással, tán egyszer kiemel vödröd
És elviszel engem!
Létezik-e tényleg, még egy mélyebb kiterjedése a térnek
Ahova vágyhatom?
És ahol végre
Megkerülném e végtelen éktelen árkot a bánatom!
Én csak kérdek, van-e még egy mélyebb értelme a létnek?
De senki nem válaszol!
Félek, hogy ha rá is jövök, hogyan jussak ki
Nem lesz hozzá elég erőm, mert valami
Valami hátratol!
Hallgatag, szerény, Luigi a kedves
Mario árnya, uncsi, egy vesztes
Ezek csak rám aggatott szerepek
Mint, az hogy vízvezeték szerelek
Összeadhatom ezeket jelzőket
Tartalom ettől nem tölti fel bensőmet
De ha jelzőiktől megfosztom a felhőket
Egy díszlet marad, ami bármikor eldőlhet!
Ez nem az én világom, pedig:
Az egész világ látom ez itt
Kongó kastélyok kövét koptatom
Mindig egy újabb kastély de folytatom
Zaklatott szívem a csendhez szoktatom
Mario után nem maradt csak csonthalom
Mikre késztettél engem?!
,,Egyél gombát, nősz nagyra szentemés taposd el a fenevadakat bem-bem
Véletlen se hagyjál senkit életben!”
Amikor szóvá tettem
Hogy elég lenne átugrani őket
Azt mondtad, rendben és teljeserővel
Egy teknős szárnyát törted, hogy reccsent!
Majd hozzátetted, hogy így jár
Aki veled szegül szembe, úgy, hogy inkább
Fogjam be a pofám
Mer’ az is eltörhet mindjárt!
Most már látom, hogy mind közül
Te voltál a leggaládabb szemét!
A feloldozásomhoz most a világ összes
Imája sem elég…
Sárkány koma, igazad is volt:
Fogta a nőt és el is iszkolt
A te ellenséged csak a magány volt
De Mario téged is legyilkolt!
Kicsúszott a talaj lábad alól
Vajon véletlen volt-e? Tűnődöm azon
Megadtad magadat oly könnyen:
Mellékszereplő e véres forgatókönyben…
Mennyi idő telhetett el?
Mennyi időm van még hátra?
Bár az eső el eredne…
Tudom reménytelen, de hátha…
Az -e a sorsom, hogy ne gondolkodjak
Hogyha békét akarok?
Abban sem vagyok szabad, hogy ne gondoljak semmire
Csak agyalok…
Téglákon töröm a fejem
Nem mondom, hogy örömöt jelent
Tévedsz, ha azt hiszed földig hajolok s
Mindezt meg is köszönöm neked!
Ismerem a létem határait
256 szín-tartományom
Ötször megugrom a magasságom
És mindig eggyel többször a halálom
Már értem, hisz nincs semmi értenivaló
Se félteni, védeni, kérdeznivaló:
A szívem egy ágyúgolyó jelképezi
Mely célba nem érhet
És ez így a jó!
Kikönyöklök a felhők ormára
Legyen ez: Szent Közönyöm Oltára
Valamit megtanultam, ha egyszer elindulsz
Többé nincs visszaút a bizonyosságba!
Láncom eloldoztam! Vagy bolond gombát kosztoltam?!
Minden gomba jó gomba, csak az élet goromba!
Még jó hír
Hogy az Őrületre nincsen gyógyír!
A jelen pokla az én birodalmam
Ahol szép lassan kővé dermed minden bizonyosság
S Én e Királyság őrzője!
Csak ez a bizodalmam!
Boldog vagyok!
Traducción de Siénteme
Letra traducida a Español
Mért vagyok aquí, no lo sé. Aunque estaba en mi lengua
Me llamo Luigi, aunque a veces me olvido
¡Soy fontanero! Es decir, lo era
Pero en cuanto a haber arreglado algo, no recuerdo mucho
Cuándo comí por última vez? Y qué podría haber comido?
Oh: una nota recordatoria en mi bolsillo, está bien
Qué? "¡Mario no es tu amigo!" Cómo? ¡Imposible!
"Te ha traicionado, y tienes que salir de aquí lo antes posible!"
¡Oh, ya recuerdo! Mario se fue volando
Con la princesa, pero sentí en sus ojos
Cuando miré a esos ojos
Dijo que me había equivocado...
Y me echó del globo aerostático
Yo caí así de nuevo en la Oscuridad…
Ay de mí... Esto significa que estoy atrapado aquí…
No, eso no puede ser...
¡Me mareo!
Hay alguien aquí?! Alguien me escucha?!
¡Creador mío!
Tú -quien nunca te pierdes en el sistema de drenaje
Te espero en la densa noche
Estoy atrapado aquí en esta amarga profundidad fresca
Tú, que tejido tus ladrillos celestiales con tus maestros
Enfrentados a la gravedad, quizás una vez saques tu cubo
Y me lleves contigo.
Realmente existe una extensión más profunda del espacio
A donde pueda anhelar ir?
Y dónde finalmente
Podría sortear este interminable abismo de mi dolor!
Solo pregunto, si todavía hay un significado más profundo en la existencia.
Pero nadie responde.
Temo que si descubro cómo salir
No tendré suficiente fuerza porque algo
¡Algo me empuja hacia atrás!
Silencioso y modesto, Luigi el querido
Sombra de Mario, aburrido, un perdedor
Estos son solo roles impuestos sobre mí
Como el de ser fontanero.
Puedo combinar estas etiquetas
Eso no llena mi interior
Pero si despojo a las nubes de sus etiquetas
Qué queda sino una puesta en escena que puede caer en cualquier momento?
Este no es mi mundo; sin embargo:
El mundo entero lo veo aquí.
Desgasto las piedras del castillo resonante
Siempre es otro castillo pero continúo
Ajustando mi corazón inquieto al silencio
Tras Mario solo quedó un montón de huesos
Qué me hiciste hacer?!
"Come hongo y crecerás grande; aplasta a las bestias ven aquí.
No dejes vivo a nadie!”
Cuando mencioné
Que sería suficiente saltar sobre ellos
Dijiste que claro y con toda la fuerza
Rompiste un ala de tortuga con un crujido.
Luego añadiste que así les va
A quienes se enfrentan contigo; así que mejor
Cierra la boca
Porque eso también puede romperse pronto.
Ahora veo que entre todos
Eras el más villano entre los miserables.
Para mi redención ahora todas las
Oraciones del mundo no son suficientes…
Dragón amigo, tenías razón:
Llevaste a la mujer y te escabulliste
Tu único enemigo era la soledad
Pero ¡Mario también te masacró!
Se escapó el suelo bajo tus pies
Fue casualidad? Me pregunto
Te entregaste tan fácilmente:
Personaje secundario en este sangriento guion…
Cuánto tiempo ha pasado?
Cuánto tiempo me queda?
Ojalá empezara a llover …
Sé que es inútil pero tal vez…
Es mi destino no pensar
Si quiero paz?
Tampoco soy libre para no pensar nada
Solo doy vueltas...
Rompo el coco contra los ladrillos
No diré que significa alegría
Te equivocas si crees que me inclino hasta el suelo y
Todo esto te lo agradezco yo!
Conozco los límites de mi ser
Mis 256 tonos
Salto cinco veces sobre mis alturas
Y siempre uno más sobre mi muerte
Ya entiendo; pues no hay nada por entender
Nada por proteger o preguntar:
Mi corazón simboliza una bala
Que nunca alcanzará su objetivo
¡Y así está bien!
Me apoyo sobre las nubes
Que sea esto: El Altar de Mi Santo Desinterés
He aprendido algo: si alguna vez comienzas
Ya no hay vuelta atrás hacia la seguridad.
¡He roto mis cadenas! O he probado hongo loco?!
Cada hongo es bueno; solo la vida es grosera.
Es una buena noticia
Que contra la locura no hay antídoto
0
0
Tendencias de esta semana
Datos no encontrados
